De hát mindenki reflexből a rosszra gondol! Sia az ausztrál énekesnő 2014 nyarán, a Chandelier című slágerével robbant be a nemzetközi zenevilág köztudatába, holott a dalt tartalmazó 1000 Forms of Fear című albuma nem az első próbálkozása. Talán a számhoz készült lehengerlő, Grammy-re is jelölt videó hozta a sikert – amit valahogy meg kell tartani. Vajon az új, Elastic Heart-hoz készült klip csak a figyelmet akarja a tehetséges zenészen tartani? Vagy teljesen véletlenül vívta ki a pedofília súlyos vádját? Egyáltalán mit jelent a pedofília? Nézzük, mi is történik ebben a zűrzavarossá vált ügyben. A január 7-én közzétett videóban ismerős arcot látunk: Maddie Zieglert, a 12 éves táncosnőt, aki a Chandelier-ben is szerepelt, és ismét minőségi tánckoreográfiát ad elő. A rendező is megegyezik az előző alkotáséval: Daniel Askil. Tehát a siker megismétléséhez látszólag minden adott: a hang, a rendező, a táncosnő.

Ezt még megfejelték egy filmsztár beemelésével, a 28 éves hollywoodi színész, Shia LaBeouf táncol a lány oldalán egy ketrecben. Ezek a csupasz tények önmagukban semmi kivetnivalót nem tartalmaznak. A rajongók nagy százaléka mégis kiakadt a látottakon, akkorára duzzadt felháborodásuk – a perverz, az elfogadhatatlan és a pedofília hashtagekkel ellátott kommentek érkeztek, hogy az énekesnő nyilvánosan a bocsánatukat kérte a Twitter oldalán: „Elnézést kérek azoktól, akiket felhúzott az Elastic Heart videója. chandelier cafe napoliEgy érzelmes darabot szerettem volna bemutatni, nem akartam felidegesíteni senkit. chandelier tandoori long eatonPedofíliával lettem hírbe hozva. chandeliers taskers

Csak Maddievel és Shiaval tudtam elképzelni ezt a videót...” - ami egyébként, ahogy később hozzátette, a saját énje két részének viaskodását mutatja be. Az utóbbi megjegyzése a videóból azonban nem egyértelmű. Se a dal szövege, se a hozzá készült vizuális munka nem támasztja alá Siának ezt a megjegyzését. Persze ha már tudjuk, felismerhetjük a személyiségfelek viaskodását a tánckoreográfiában. Az információ nélkül viszont nem is annyira hajmeresztő a pedofília vádja. Viszont a táncművészet eleve a testre koncentrál. Ha több ember teszi, a testek a legtöbb esetben érintkeznek egymással – de ez rögtön beemeli a szexualitás terhét az alkotásba? Nem érintkezhet egymássak két testfelület úgy például, ahogy a képzőművészetben a keret és a festmény, vagy a vászon és a festék? A szexualitás nehezen kizárható két testszínű ruhába bújt, ellentétes nemű táncos lépéseit, mozdulatait szemlélve, ez kétségtelen.

De Sia videójában számít a nem? Van nemük a szereplőknek? Nem valószínű, legalábbis nem az a fontos. És ha ez az alkotás pedofil, akkor a gyerekmodellek fotózása? A plázákban és magazinokban látható fotókon, vagy azok elkészítési folyamatán miért nem háborodunk fel? Lehetséges, hogy a rendező és az alkotók szándékosan nem tettek bizonyos pontokat előre egyértelművé a videóval kapcsolatban, így biztosítva a nagyobb nézettséget, sikert. Mert gondoljunk csak bele: akadnak bandák, zenészek, akiknek az első siker kaptafájára készült munkák, a töredékét váltották be a hozzájuk fűzött ígéreteknek. Ott van például a My Chemical Romance két egymást követő videója. A Welcome to the The Black Parade tarolt. A következő, ugyanazokból az elemekből táplálkozó munka már kevésbé. Ez volt a Famous last Words: Tehát ha Siáék a tuti figyelemre hajtottak, még azt sem vélték elégnek, hogy egy népszerű filmszínészt kértek fel szereplésre, be kell látni jól csinálták.

A pedofília roppant elítélendő, nagy tömegek szempárját vonzotta a munkára, és nyilvánvalóan ez esetben egyszerűen megcáfolható a vád. Sia végül a lehető legjobban jön a ki a dologból, sőt, még sajnálhatjuk is egy kicsit szegényt, amiért ilyen rágalmak érik. De a mi lesz a következő húzása a figyelem megtartására?Az ausztrál énekesnő, Sia fenti Twitter bejegyzése az új kislemezén hallható Elastic Heart című dalának videoklipje kapcsán felhördülő tömeges méltatlankodására, valamint a pornográfiát, pedofíliát, sátánt kiáltó hangokra való válaszként született. Sia – ahogy írja – erős érzelmi töltetű tartalmat szeretett volna létrehozni, s nem a hergelés volt a célja. Ez mindenképpen nehéz feladat, ugyanis ha langyos a dolog, nem érdekli a kutyát se, ha pedig provokál, könnyen kicsaphat pár biztosítékot. Nagy kérdés mostanság, mit gondoljunk a gyereksztárok szexuális kontextusban való szerepeltetéséről.

Nem ártana, ha Freud legalább hetente feltámadna, csakhogy megmondhassa a tutit. Egyikük a 12 (!) éves Maddie Ziegler, aki már Sia Candelier című dalának hasonló vádakat kiváltó, ugyanakkor négy (!) Grammyre jelölt klipjében is szerepelt, másikuk a Transformers és a Harag című filmekből ismert 28 éves hollywoodi színész, Shia LaBeouf. Mindketten kvézi meztelenek, vagyis olyan testszínű, tapadós ruhában vannak, amely félreérthetetlenül meztelenséget sugall. Táncuk erőszakról, félelmektől, szexről és menekülésről szól. Vagy van még valami, amit Sia mondani szeretne? Tudni kell, hogy Sia szerint azok a dalok a legsikerültebbek, amelyeknek általános a szövege, de van egy erős metaforikus koncepciójuk, amit aztán sokat és különböző módon kell énekelni. Az énekesnő indíttatását tekintetbe kell vennünk akkor, amikor az Elastic Heart viharos fogadtatását vizsgáljuk. Mert mi is a kérdés? Mit jelképez a nagy kalitka, amelyben a táncosok mozognak, mit jelent egyáltalán a kalitka metafora?

És miért akadt ki a fél világ azon, hogy mi zajlik benne? A klipet az a Daniel Askill álmodta meg, aki a Chandelier-t is rendezte. A két audiovizuális anyag koncepciója annyiban nagyon hasonló, hogy egy kislány erős, szenvedélyes, belső szenvedést, szenvedélyeket kifejező kortárstánc koreográfiát követve egy felnőtt női hang, Sia jellegzetes, magasba csapó, hosszan kitartott, erotikáról, vágyakról, érzelmi viharokról tanúskodó hangjára mozog egy monokróm, szürke, reménytelenséget sugalló térben. A szövegben a szenvedő nőalany széteséstől, sebesülésektől való félelemeiről van szó, azzal a hatásos (és szado-mazo felhangokat sem nélkülöző) refrénnel, amely szerint mégsem fog bekövetkezni a partnere vágya, vagyis az, hogy őt szétszaggassa, mert a szíve elasztikus, azaz nyúlik, nyúlik a végtelenségig, noha a bőre vékony, a partner baltája pedig éles. Kétségkívül erős szöveg ez ahhoz, hogy egy 12 éves kislány mozogjon rá…

A kameramozgás kitűnően érzékelteti a tánc dinamikáját, valamint a két fél egymáshoz való eltéphetetlen kapcsolatát. 12 évesen egy olyan koreográfia várt Maddie-re, amely nemcsak a nemekkel, hanem az idősíkokkal, az életkorokkal és a brutalitás – gyengédség ellentétpárjával is játszik. Így akár a balerina mítoszt, ezt teszi egyébként a Sia-klip is. Ha már popszakma, Kanye West egyik klipjében is megjelenik a balett; ebben valódi balerinák egész csapata szerepel, így az maga a klasszikus balettre való rákérdezés. Lássunk néhány sort a dalból! „Never was much of a romantic, / I could never take the intimacy. / And I know I did damage, / ‘Cause the look in your eyes is killing me. Let’s have a toast for the douchebags, / Let’s have a toast for the assholes, / Let’s have a toast for the scumbags, / Every one of them that I know / Let’s have a toast to the jerkoffs / That’ll never take work off / Baby, I got a plan /Run away fast as you can.”

Izgalmas a Radiohead Lotus Flowerjének démonikus mozgása, vagy az Oh Land White Nights című klipében a balett tánc felől érkező énekesnő törzsi, kortárs és szteptánca is. A The XX  Islands című klipjének is van köze a tánchoz, a szereplőket a tüköreffekt mozgással alakítja. Ha a tUnE-yArDs Bizness című dalának klipjét megnézzük, láthatjuk, hogy szintén apró gyerekek vezetik be a mozgást, s veszik fel az énekhangot. Végül pedig ott van a Chairlift  Amanaemonesia–ja, amely bizonyosan inspirálta Sia-t. Mi a különbség Sia dala és a fentebb tárgyalt dalok klipjeinek vizuális világa között? A kalitka/ketrec a kettejük (így a két én) összezártságát, egyúttal az egymástól való elmenekülés és visszatérés folyamatos vonzását szimbolizálja. Hogy van az, kérdezhetnénk joggal, hogy az éretlen én egy kislány, az érett pedig egy hatalmas, izmos férfi? (.au platformon, és mindig nyíltan vállalta szexuális orientációját.

Magánélete egyébként depresszióval, alkohollal, gyógyszerfüggőséggel, öngyilkossági tervekkel tűzdelt, extrém letargia, pánikbetegség, valamint a turnék lemondogatása is napirenden van nála.) A klip a teret nagyon szépen, szimmetrikus beállításokban, a kortárs táncban nagy jelentőségű architekturális jelentéseket is érzékenyen mutatja be. Nem freestyle, nem rap, kortárs balett! A klipben megfigyelhető mozgás Olga Kuareva táncára jobban hasonlít, mint Katie Thompsonéra, azaz szerencsére nélkülözi a különféle unásig ismert klisét. A kontextus tehát a kortárs tánc, amelynek közel 100 éves hagyománya egyre inkább a test sallangok nélküli, elemi mozdulatainak bemutatása, illetve a mindenkori társadalmi prüdéria kritikája. Igaza van-e  az amerikai keresztény szervezeteknek, amikor a sátán megjelenését, ördögűzést, beteges szexualitást, erőszakot emlegetnek a klip kapcsán? A klip megjelenése után szinte rögtön napvilágot látott egy mash-up is, amelyet Paul Trillo ( TheManOwl) készített.